Az autómentés egyidős az autózással, bár az első autómentést nagy valószínűséggel lovak segítségével hajtották végre és az első non stop autómentő vállakozók is a kovácsok, kerékpár javítók közül kerültek ki. A mentés kezdetben nagyon gyakori volt, mert a járművek nagyon megbízhatatlanok voltak. Az olyan versenyeket, mint a legendás Mille Miglia, nem a sebesség, hanem az autó állóképességének tesztelésére szervezték, a legtöbben nem tették meg az 1000 mérföldet. A leggyakoribb ok az volt, amiért valamilyen mentésre volt szükség, hogy valami „meghibásodott” a járművön, és a legtöbb esetben egyszerű vontatókötél segítségével lehetett a sérültet a javító helyre vinni.
A legtöbb autós lelkes volt, ezért gyakran támaszkodott saját leleményességére, hogy „visszatérjen az útra”. Ennek hiányában segítséget kérhettek bármelyik elhaladó autósról, vagy végül hívhattak egy helyi garázst. Kis helyi „privát” autóklubok alakultak ki, és néhányan bérjárművet tartottak, hogy segítsenek bajbajutott tagjaiknak. A huszadik század kezdetén azonban két motoros klub elég nagy lesz ahhoz, hogy országos tagsággal rendelkezzen. Ezek természetesen az Automobile Association (alakult 1905-ben) és a The Royal Automobile Club (amelyet 1897-ben nevezték királyi 1907).
A mai autómentő iparág gyökerei a hatvanas évek végére vezethetők vissza. Bizonyos területeken nem a garázsok üzemeltették a kis helyreállító járműparkokat, hanem a a mentő kocsik. Az ok egyszerű volt, munkát kellett találniuk! Ezt gyakran a rendőrségi rádióhálózat megfigyelésével, a baleseti jelentések meghallgatásával érték el. Miután meghallották a helyszínt, verseny indult, ki lesz az első jármű a helyszínen. A meghibásodott járművek többségét azonban kis garázsok üzemeltették.
A munka növekedésével azonban gyakran az egyik szerelőt jelölték ki a meghibásodások elvégzésére, főleg azért, mert képes volt megbirkózni a gyakran társasági órákkal. Nagyon gyakran az a szerelő volt maga a sofőr vagy a fia. Hamarosan kialakult egyfajta bajtársiasság a járművek vezetői és később a cégek között. Először az operatív személyek kezdtek sofőrökké válni (nem pedig a szerelők, akik szintén meghibásodtak). A legtöbben önálló vállalkozók voltak, és kimaradtak a műhelyből.
Napjainkban a mobil telefonok elterjedésével már akár honnan tudjuk magunk hívni a kellően felkészült szakembert, aki a kisebb problémákat már a helyszínen el tudja hárítani.
