Mindannyian hordozunk magunkkal olyan „biztos tudásokat”, amelyeket gyerekkorunk óta hallunk, és soha nem kérdőjeleztünk meg. Ezek a hétköznapi mítoszok gyakran jó szándékból születnek, néha logikusnak is tűnnek, a tudomány viszont sokszor egészen mást mond róluk. Nézzünk meg néhány tipikus példát, könnyed, józan szemmel.
Sokan úgy gondolják, hogy az ember az agyának csak tíz százalékát használja. Ez nagyon jól hangzik, hiszen azt sugallja, hogy óriási, kiaknázatlan lehetőségek szunnyadnak bennünk. A valóságban azonban az agy szinte minden területe aktív, még akkor is, amikor „nem csinálunk semmit”. Más régiók dolgoznak alvás közben, pihenéskor, vagy amikor elkalandozik a figyelmünk. A tízszázalékos mítosz inkább egy motivációs legenda, mintsem neurológiai tény.
Gyakori hiedelem az is, hogy a hideg idő önmagában megfázást okoz. Valójában a nátha és az influenza vírusos fertőzések, amelyeket nem a hőmérséklet, hanem kórokozók idéznek elő. A hideg inkább közvetett szerepet játszik, például azzal, hogy zárt térben többet tartózkodunk másokkal, vagy hogy a száraz levegő kiszárítja a nyálkahártyát, megkönnyítve a vírusok dolgát.
Sokszor hallani azt is, hogy az esti evés automatikusan hízáshoz vezet. A szervezet azonban nem órára, hanem energiára reagál. Az számít, mennyit és mit eszünk összességében, nem pedig az, hogy este nyolckor vagy délután négykor történik az étkezés. Az esti túlevés gyakran életmódbeli okokra vezethető vissza, nem az időpontra.
A multitasking mítosza különösen aktuális a modern világban. Úgy érezzük, egyszerre több dologra figyelni hatékonyabbá tesz minket. A kutatások viszont azt mutatják, hogy az agy nem párhuzamosan dolgozik, hanem gyorsan vált a feladatok között. Ez a váltogatás fárasztó, növeli a hibák számát, és hosszú távon kifejezetten csökkenti a teljesítményt.
Sokan hiszik azt is, hogy az emlékezetünk pontos felvételeket őriz a múltról. A valóságban az emlékek inkább újra és újra felépített történetek. Minden felidézésnél kissé módosulhatnak, színeződhetnek, igazodhatnak az aktuális érzelmeinkhez és hiedelmeinkhez. Ezért fordulhat elő, hogy két ember teljesen máshogy emlékszik ugyanarra az eseményre.
Ezek a mítoszok nem azért élnek ilyen makacsul, mert az emberek buták lennének. Épp ellenkezőleg: az agyunk szereti az egyszerű, jól megjegyezhető magyarázatokat. A tudomány feladata nem az, hogy elvegye a varázst a világtól, hanem hogy árnyaltabb, érdekesebb képet adjon róla. És ha közben néhány régi „biztos igazság” megdől, az valójában csak gazdagítja a gondolkodásunkat.
Kép forrása: AI-generált kép
